A szerelem 1.
Well.
Kezdjük ott, hogy a szerelem egy furcsa dolog.
Én életemben először 8 évesen jelentettem ki, hogy én bizony szerelmes vagyok. Meg voltam győződve arról, hogy féltékny vagyok. Hogy csalódtam. Hogy reménykedtem. Áhhhháááá, persze. Nyilván.
Aztán 11 évesként kerültem abba a suliba, ahova most járok. Akkor lettem legelőször IGAZÁN szerelmes.
És akkor tapasztaltam meg az IGAZI féltékenységet, az IGAZI csalódást, az IGAZI reményt, szvl MINDENT.
Ez volt 3 éve. Most pedig azzal járok, akire 3 évvel ezelőtt még csak gondolni se mertem. Mert hogy Ő volt az első igazi szerelmem...
és higgyétek el, én nagyon sok hülyeséget megtettem.
1.: Bemagoltam az órarendjüket, hogy tudjam, mikor van a mi termünk melletti kémia/biosz előadóban órájuk.
2.: Hazafelé menet nem szálltam buszra, hanem mögötte sétáltam, csakhogy megtudjam, merre laknak (aztán kiderült, hogy suli után nem iss haza, hanem a nagyszüleihez ment... pffffff...)
3.: Lucával külön jelzőrendszert találtunk ki arra, ha láttuk őt a folyosón: három köhögés: egyedül van; "hihihi": a haverjaival van; "hapciˇ: egy lánnyal beszélget.
De az a lényeg, hogy sok bajba keveredtem, de végül egy ilyen hülyeségem vezetett a mostani álláspontra... :)